Ó bárcsak ezer nyelvem volna, s angyalokéval érne föl!
Arról a csodáról szeretnék most beszámolni, amiben az Ébredési Konferencián, Sátoraljaújhelyen volt részem. Már önmagában az is csoda, hogy ott lehettem. Hiszem, hogy az Úr készítette el nekem ezt a lehetőséget és a nehézségek, akadályok ellenére „elintézte”, hogy meg is érkezzem oda.
A regisztrációkor a következő igét kaptam: „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?” Mt.6,25. Először nem értettem, hogy mit akar ezzel mondani nekem Isten. Aztán rámutatott a kulcsszóra, az aggódásra és világossá tette számomra, hogy mennyire az életem része. Elég volt csak arra gondolnom, hogy folyamatosan az jár a fejemben, hogy otthon meglesz-e a családom nélkülem, nem történik-e pont akkor valami, amikor én nem vagyok ott, hiszen ennyi időre még nem voltam távol tőlük. Aztán ránéztem az igémre és békességem lett, elhittem azt, hogy ha már itt lehetek, akkor Isten azt is képes elrendezni, hogy ez idő alatt otthon is minden rendben legyen.
Ó bárcsak ezer nyelvem volna, s angyalokéval érne föl, hogy szavakkal ki tudjam fejezni azt az ajándékot, amit ez alatt a pár nap alatt kaptam! Még soha nem volt részem abban, hogy ennyi testvérrel együtt csak az igével, az igazsággal foglalkozzunk. Gondolom egy csendes hét is ilyen lehet. Nagyon jó volt új testvéreket megismerni és azokhoz pedig közelebb kerülni, akiket már eddig is ismertem. Új dolog volt számomra az imaközösség is, ami szintén olyan közel tud hozni egymáshoz és olyan erősen lehet érezni azt, hogy nekünk közös Urunk van, aki jelen van.
Az áhitatok, igehirdetések kapcsán ébredtek bennem gondolatok, kérdések. Az alkalmas és alkalmatlan idő megítélése kavargott egy kicsit bennem, de végül letisztult és megértettem, hogy figyelmesen, mindig nyitott szívvel kell az Úr Jézus felé tekintenem és Ő abban a pillanatban elvégzi bennem azt, amit rám akar bízni.
Sokat jelent nekem az is, hogy Isten bátorsággal is felvértezett, hiszen sokszor voltam gyáva bizonyságot tenni az igazságról, az Úr Jézus kegyelméről, mert féltem attól, hogy mit gondolnak rólam. Tudom ez nagy szégyen rám nézve, de reménykedem, hogy kész leszek engedelmeskedni mindig amikor kell.
Szintén nem tudom szavakkal kifejezni azt a csodát, amit „kórusként” élhettünk meg közösen. Csodálatosan zengett az énekünk, ahogy dicsőítettük Istent. Szenzációs zongorakíséretünk volt, ami már önmagában megremegtette a szívemet. Kedves ajándéka Istennek a dallam, a zene és hálás vagyok, hogy ép a hallásom, hallhatom a dallamokat.
Úgy érzem felébredtem az Ébredési Konferencián. Csordultig tele töltődött a szívem az Úr Jézussal, ilyet még soha nem éreztem (ennek megfelelően a szemem is sokszor csordult). Úgy érzem, hogy hihetetlen erőt, bátorságot, erős hitet kaptam az Úr Jézustól. Annyira szeretném, ha ez soha nem múlna el, ha soha nem lankadnék, ha mindig tántoríthatatlanul engedelmes gyermeke lehetnék Istennek, ha mások felé áraszthatnám az Ő kedves illatát, ha tudna engem úgy használni, ahogyan Ő szeretné, ha nem félnék semmilyen körülmények között bizonyságot tenni Róla, ha tudnék olyan felesége lenni a férjemnek és olyan édesanyja a gyerekeimnek, amilyet Ő szeretne nekik adni, ha nem buknék el a próbák súlya alatt, ha mindent Rá tudnék bízni, ha mindig ellent tudnék állni a gonosz támadásainak. Ezek a vágyak fogalmazódtak meg a szívemben és olyan hálás vagyok azért, hogy -bár én gyenge vagyok-, de az Úr Jézus felette van mindennek és számára semmi sem lehetetlen. Áldott legyen ezért.
Lejegyezte: Farkasné Mesi
Néhány kép és írás, valamint felvett hanganyagok a konferenciáról.
