Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok? Lk.6,46.
Az Ébredési Konferencián kaptam egy igéskártyát. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok? Lk.6,46.
Ez az ige ott engem nagyon megérintett. Rosszul esett, mert személyes volt. Az engedetlenségről szól.
Egyik este, Ittzés István bácsi hirdette az igét, melyen az uralom átadásról volt szó, illetve arról, hogy ki az Úr az életed felett. Ami ott elhangzott, szintén nagyon személyes volt. Már ott igehirdetés közben elhatároztam, hogy lelki beszélgetést kérek a végén István bácsitól. De azután rögtön az volt bennem, hogy majd inkább a következő nap, had érlelődjön még bennem a dolog. Hátha több minden feljön. De aztán arra gondoltam, hogy nem szabad várni, mert most hallottam az igét, meg ki tudja mit hoz a holnap. S másnap tényleg el kellett sietnie István bácsinak, szóval tényleg nem tudtam volna vele beszélni.
Amikor végül elhatároztam hogy beszélek vele, kicsit izgultam. Azért imádkoztam, hogy Uram, adj ehhez bátorságot.
Az utóbbi időben az jellemezte az életemet, hogy bár láttam és tudtam hogy mit akar az Úr, de mégsem tudtam azt meglépni vagy engedni neki benne. Az Úrral szembeni engedetlenség és lázadás jellemezte az életem.
Az igehirdetés végén tehát oda mentem István bácsihoz és beszélgetést kértem tőle. S még akkor sor is került erre. Sokat beszélgettünk, s a végén közösen az Úr elé vittük azokat a bűnöket, amiket ott megláttam. Kértem az Ő bocsánatát, s kértem az Urat, hogy legyen újra Ura az életemnek.
Mikor hazamentem, elém került az is, hogy van egy nagy mulasztásom. Amikor 2003-ban hitre jutottam, akkor nem kértem a szüleimtől bocsánatot azokért a dolgokért, amiket ellenük elkövettem. Amikkel megszomorítottam, megbántottam őket, amikkel fájdalmat és szomorúságot okoztam nekik. S amikor ezt megláttam, akkor odaálltam először édesapám, azután édesanyám elé, s bocsánatot kértem tőlük.
Tiszteld apádat és anyádat. Úgy gonodolom, hogy ez a parancsolat, illetve a szülők iránti tisztelet azt is jelenti, hogy nem bántom meg őket, nem okozok nekik fájdalmat. S ha ezt mégis megteszem, ahogyan én megtettem sokszor, akkor úgy gondolom, hogy kedves az Úr előtt, ha bocsánatukat kérem.
Amikor írom ezt a bizonyságtételt, július 5-e van. El tudom mondani, hogy eddig megőrzött az Úr mindabban, amit megértettem és meg is tartott benne.
Hála Neki érte!
Lejegyezte: Fintor Tamás
Néhány kép és írás, valamint felvett hanganyagok a konferenciáról.
