Néhány gondolat a sátoraljaújhelyi

EKE Ébredési Konferencián elhangzottakról.






Keressétek először az Istennek országát és minden más ráadásul megadatik néktek! (Mt. 6.33.)


Az alkalom központi gondolata az volt: Keressétek először az Istennek országát és minden más ráadásul megadatik néktek! (Mt. 6.33.) Kérdésként vetődött fel helyes-e az az álláspont, amely szerint az ember alapvetően jó? Beleszülethetik-e bárki is az üdvösségbe? A Genezis könyve azt írja, hogy Isten megteremtette az eget és a földet, elválasztotta a világosságot a sötétségtől, a tengert a szárazföldtől... és megállapította, hogy mindent, amit teremtett igen jó (I. Móz. 1.31.), majd belehelyezte ebbe az embert.

Néhány oldallal később viszont már ezt olvashatjuk: Megsokasodott az ember gonoszsága a földön és megbánta az Úr, hogy teremtette az embert. (I. Móz. 6.6.) Ha az ember jó lenne, akkor a lelkész gyerekek bele születhetnének az üdvösségbe, ez azonban nincs így. Valószínűleg nem véletlenül alakult ki az a szójáték is, hogy papfi-gazfi… Egy másik közmondásunk szerint kutyából nem lesz szalonna. Ez igaz, de a hernyóból lehet-e pillangó? Lehet! A bűnös emberből lehet-e szent? Igen, ha elfogadja az Úr Jézus keresztjét.

Ehhez azonban az embereket ébresztgetni kell. Komolyan vesszük-e mi, akik elmentünk erre az ébredési konferenciára az ébresztés szolgálatát? Belehasít-e a bizonyságtételünk a világba úgy, mint ahogyan belehasít a kakas kukorékolása a hajnali csendbe? A kakas ugyanis –szemben a hívő néppel- komolyan veszi a feladatát. (Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek! Márk. 16.15.)

A hívők feladata, hogy világítsanak és mint a só az ételt ízesítsék meg a világot. (Máté 5.13-14.) Tesszük-e mi mindezeket? Világítunk-e? Megízesítjük-e a körülöttünk lévők életét? Árasztjuk-e a Krisztus jó illatát? (II. Kor. 2.15.)

Elhangzott Siklós József református lelkész: Fésületlen sorok néhány pályatárshoz című verse is, amelynek egyik mondata így szól: A lélekmentés szenvedélye nélkül mit lődörögsz pajtás e furcsa pályán?

Megvan-e bennünk a missziói lelkület, a lélekmentés szenvedélye?

Természetesen a vasárnaptól szerdáig tartó konferencián mind az előadások, mind a csoportos, mind pedig a fórumbeszélgetéseken ettől lényegesen több téma került szóba, de a terjedelmi korlátok miatt talán a fentiek is segítenek képet alkotni azoknak, akik nem lehettek jelen ezen az alkalmon.

Lejegyezte: As.



Néhány kép és írás, valamint felvett hanganyagok a konferenciáról.


Néhány kép és írás, valamint felvett hanganyagok a konferenciáról.


A cikkben idézett vers:

Fésületlen sorok néhány jólfésült pályatárshoz


A lélekmentés szenvedélye nélkül
Mit lődörögsz pajtás e furcsa pályán?
Hol kapzsiság és restség összebékül:
röhögve ad áldást e frigyre Sátán.

Az igazság emésztő szomja híján
mit nyulkálsz lapozni Bibliádat?
Enélkül aki szól, pár sort leír tán:
port hint szemébe fénysóvár világnak.

Ha összemocskoltad és ronggyá tépted
a tisztaság fénylő-fehér palástját,
százszor eladtad szavad és véred:
elvárod tán, hogy szentséged csodálják?

Mennyei béke, derű hogyha benned
magadba' sincs, mi hasznod itt a földön?
Jobb volna akkor más mezőkre menned,
hol szent álarcot nem kell kérni – kölcsön...

De ha álszentség avas szólam kincsét,
ürességed, önzésed megútálod:
egy durva fáról néhány csepp vért hint szét
s benne mindent megád egy Jóbarátod.

/1970/

Írta: Siklós József

 

2009© Filadelfia Evangélikus Egyházközség

Google PageRank