24 évig éltem Isten nélkül, a saját utaimat járva, a saját erõmbõl akarva megoldani az életem dolgait. Egy több évig tartó parázna párkapcsolatból mentett ki engem Isten, és nem hagyta, hogy alap nélkül szétcsússzon az életem. Most már biztos alapon állok, hiszen Jézusra építek! 2005. szeptember 22-én Jézushoz kiálthattam, bûnbocsánatot kérvén bûnbocsánatot kaptam, és az Õ gyermekévé lettem! Most már nem kell önfejûen döntenem semmilyen dolgomban, hiszen van egy szeretõ és engem a legjobban ismerõ Istenem, akihez minden kérdésemben és problémámban bátran és bizalommal fordulhatok! Õ soha nem utasít el engem, hanem válaszol nekem és vezet az Õ tetszése szerint! Ezt a vezetést éltem át, mint Jézus Krisztus gyermeke, ahogy megismerkedhettünk Istvánnal. Isten minden akadályt elvett az életembõl, teljesen megtisztított a fiúkkal való kapcsolatoktól, nekem annyi volt a dolgom, hogy hittel engedelmeskedjek Istennek, még akkor is, ha nem értem azt, hogy miért is kell azt a lépést megtennem. De tudtam, hogy Isten pontosan jól tudja, mit miért tesz az életemben! Ez az ige nagyon fontos, és személyes volt a számomra: "Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek." (János 15,7) Isten ezen az igén keresztül Istvánról beszélt velem. Teljesen Isten kezébe kellett tennem a beszélgetéseinket, kapcsolatunkat. Nem volt ez mindig könnyû, mert sokszor elszaladtak velem a gondolataim, és harcolnom kellett ellenük. De nem voltam egyedül! A leghatalmasabb volt velem, aki a legjobban ismer és féltõn szeret, Jézus Krisztus! Ami nagyon fontos volt és sokat jelentett a számomra az az volt, hogy István mindig megkérdezte Istent, hogy mikor beszéljen velem. Nagyon hálás vagyok érte Istennek! Ismerkedtünk egymással, és közben Isten munkálkodott a szíveinkben! Isten beszélt velem Istvánnal kapcsolatban, de bennem az volt, hogy én nem akarok semmit belemagyarázni Isten igéjébe. Mégis bizonyosságom volt, hogy Isten akarata az, hogy beszélgettünk, mert teljesen elengedtem és a kapcsolatunk elején Isten kezébe tettem. Imádságban kértem Istent, és hittem, hogy így lesz, hogyha nem az Õ akaratából való az, hogy mi beszéljünk vagy találkozzunk egymással, teljesen zárjon le minden efajta utat! Ezért vagyok hálás, hogy már a kezdetek kezdetén Isten kezébe tudhattam ezt, és Isten áldása kísérhette a telefonbeszélgetéseinket, és Isten már akkor formált minket egymáshoz, hiszen Õ már tudta mi a terve kettõnkkel! Ismét elkövetkezett egy pont az életünkben, ahol biztosan tudom, hogy Isten cselekedett, ez pedig a pünkösd hétfõi, a június 5-ei találkozásunk Biatorbágyon, a csendesnapon. Én már lehetetlennek láttam azt, hogy mi valaha is fogunk személyesen találkozni Istvánnal. Isten mégis egy olyan bizalmat ébresztett a szívemben, hogy tudtam, ha Õ úgy akarja ott leszünk mindketten. Így lett! Isten ezen a csendesnapon Istvánról beszélt velem. A kiscsoportos beszélgetésen elhangzott egy személyre szóló üzenet számomra: Isten mondja: "Alkotok hozzáillõ segítõtársat." Mint késõbb megtudtam, ezt István számára is személyessé tette Isten! "Hozzá illõt!" És még egy üzenet: ha valamit nagyon szeretnél az életben -pl. társat- tudd, akard elengedni és teljesen Isten kezébe tenni, hogyha Õ azt mondja rá, hogy nem, akkor nem, ha igen, akkor igen úgy legyen, és ne úgy ahogy én akarom. Így tettem le imádságban Isten kezébe az Istvánnal való kapcsolatunkat, és hálás vagyok Istennek, hogy akkor tiszta szívbõl kimondhattam neki, a Te akaratod legyen meg benne Istenem! Ennek a csendesnapnak a végén István megkérdezte, hogy hozzá megyek-e feleségül? Õ már elõzõ nap megértette Isten akaratát, hogy ezt meg kell kérdeznie tõlem, és Isten meg is erõsítette ebben! Számomra is Isten akarata volt a legfontosabb, így nem mondtam igent, sem nemet. Istent kérdeztem meg, hogy Õ mit akar, mit cselekedjek? Imádkoztam, és Isten a körülményeken és embereken keresztül -akik nem tudták, hogy mi történt velem- szólt hozzám. Az ige, melyen keresztül Isten szava a szívembe hasított: "De vigyázzatok, teljesítsétek mindazokat a rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket én ma elétek adok!" (5 Mózes 11,32) Ebben a fejezetben az engedelmesség áldásáról és az engedetlenség átkáról van szó. Akartam Istennek engedelmeskedni, és igent mondtam István kérdésére. Leszek a felesége, és az Isten által adott segítõtársa!
Fintor Beáta