Nagy – nagy örömmel és Isten elõtti hálával tudatjuk minden testvérünkkel az Úr Jézus Krisztusban, hogy megalakult a kisvárdai Evangélikus Gyülekezet asszonyköre. Nevet is választottunk magunknak: Reménység Asszonyai. Hogy kik is vagyunk, honnan jövünk, hová tartunk, mi a célunk? Errõl szeretnénk egy pár sort megosztani a testvérekkel és persze mindenkivel akik olvassák hirlevelünket.
- Kik vagyunk, honnan jövünk.? Különbözõ korú és helyzetben lévõ asszonyok vagyunk, egyben közösek, hogy rendezetlen és tönkre ment életünkre az Úr Jézusban találtunk és keresünk megoldást.
- Hová tartunk mi a célunk?
A kezdet: Igazából nekünk már az elõttünk álló nagyon jó példát kellett követnünk. Hiszen már több hónappal ezelõtt a nyírszõlõsi és nyírtelki testvéreink már ebben munkálkodtak. Céljuk az volt, hogy megoszthassák a gyülekezet közel s távol élõ és a hétköznapokban megismert békesség és örömnélküli embertársaikkal, a közösségi élet Istentõl kapott örömeit, megtapasztalásait, áldásait és Isten valóságát. Vállalva mindazt, amiben jogos ezen emberek ítélete és véleménye, de bátran megvallva azt is amiben Isten megformálhatta gondolkozásukat és életüket. Jézus nem mond le egyetlen emberrõl sem, utána megy és megkeresi õket, mi is így szeretnénk tenni, vele együtt. (Lk. 19.10 „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”)
Mi is történik. Az embertársainkat, akikért felelõsnek érezzük magunkat és számontartjuk életüket, oly módon is szeretnénk közeledni hozzájuk, hogy megemlékezünk a születésnapjukról is, meghívva õket a közös istentiszteletre, köszöntve õket kis mûsorral és ajándékkal. Itt nem az ünneplésen van a hangsúly, hanem ez egy megerõsítés, egy szeretetteljes gesztus, hogy tudunk róla, hogy közünk van hozzá, hogy gondolunk rá, hogy egy a közösségünk. Ezáltal mindenki csak erõsödik és épül. De nagyon jó alkalom ez arra is, hogy az elmaradt testvéreket ébresztgessük és az újakat megtaláljuk, hívogassuk, így építve Krisztus egyházát. Nem magunknak, hanem az Úrnak. Erre az alkalomra ajándékokra van szükség. Sokáig könyvek töltötték be e szerepet. De nem nagyszerûbb dolog, ha mi magunk készítenénk az ajándékokat?! Persze a könyv is szép, jó és hasznos eszköz, de amin mi magunk dolgoztunk órákat napokat az sokkal, de sokkal többet ér. És itt lépnek színre az asszonyok. Egy kis kézügyesség, egy kis ötlet minden asszony testvérnél van… Így kezdtük hát el mis itt Kisvárdán. Minden hétfõn 17:30-kor kezdjük alkalmunkat és nem csak „dolgozunk”, hanem énekeket tanulunk, hallgatunk igehirdetéseket, megbeszéljük az elmúlt hét gyõzelmeit, örömeit és persze bukásait, nyomorúságait. Bíztatjuk, bátorítjuk egymást a Krisztushoz vezetõ úton, az Õ tanítása alapján Gal 6,2. „Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be Krisztus törvényét”. Ez lett a vezérigénk. Tehát nem öncélúan, hanem az Úrért, egymásért, a kívül állókért, akik sóvárogva várják az Úr gyermekeit, akik keresnek és nem találnak, akik kutatnak, de nem lelnek, akik betegek, de nem látják gyógyulásuk, akik fáradtak és megkeseredettek, de még nem tudják, hogy van remény, van egy jó, egy biztos út, ahol nyugalmat, békességet, örök üdvöt találhatnak. Nem magunkért, hanem másokért, hogy a bennünk lévõ Krisztusi szeretetnél mind többen megmelegedhessenek. Szeretnénk, nevünkhöz is méltóan reménnységgel hívogatni és várni minden vágyakozó és magányos asszony testvért, hogy mind többen együtt munkálkodjunk AZ ÚR ORSZÁGÁN, AZ Õ DICSÕSÉGÉRE!
                                                          Reménység Asszonyai