„Én vagyok a világ világossága:
aki engem követ, nem jár sötétségben…” /János 8,12/
Menyegző 2003. augusztus 23.
Balázs és Emese
Kedves Testvéreink!
Hálás szívvel gondolunk vissza, hogyan vezetett bennünket az Úr az előkészületekben, és a menyegzőn. Már az augusztusi Ige is Isten dicsőítésére buzdított: „Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az Úr nevét!” /Zsolt.113,3/
Óh, Uram! Add, hogy áldhassunk és magasztalhassunk, hogy dicsőségedet zenghesse a hang, láthassa a szem és hallhassa a fül a menyegző minden percében és annak egész napján. Add, hogy dicsőséged fénye és szent Igéd vezethesse a fiatal párt, gyermekeinket, Balázst és Emesét egész életükben.
Az Úr jelenléte gazdagította a készülődés napjait számunkra: a bevásárlásokat, a meghívó és a terem díszeinek készítése, és a szervezések során is. Teljesen ráhagyatkozva és ráfigyelve áldást nyertünk minden munkából. Drága Uram! Te ismered a meghívottakat! Te látod, hogy kinek mi lakik a szívében. Hadd lehessenek előtted a rokonok, testvérek, gyerekek, hitetlenül is, Uram! Te nyitogasd a szívüket, adj vágyódást számukra jönni tehozzád! Add, hogy érezhessék és láthassák, hogy „Jó az Úr!” /Náhum 1,7/
Készülődés közben áldás volt valamennyiünknek a csendesnap, augusztus 20-án. Ez a nap teljesen az Úré lehetett, a megpróbáltatás, céltudatosság, kipróbáltság, reménység kérdései szíveinkhez szóltak. Ahogy közeledett a menyegző napja, az ördög is egyre jobban munkálkodott, megnehezítve számunkra a szervezést. Még nagyobb odafigyeléssel és imádkozó lélekkel kellett az Úrra hagyatkozni.
És szólt az Úr: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” /Péld. 3,5-6/,
„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” /Zsolt. 55,23/.
Felvirradt a menyegző napja, megtapasztalhattuk az Úr csodálatos jelenlétét minden pillanatában. Ahogy orcáját ragyogtatta teremtményeire, úgy ragyogtak ők is előttünk, Balázs és Emese, szépségükkel is dicsőítve az Urat. Ezt az ördög mesterkedése sem tudta elrontani /otthon felejtett mennyasszonyi csokor, az autóról elsodródott virágdísz /.
Együtt lehettünk: rokonok, barátok, testvérek, a gyülekezet. Együtt magasztalhattuk Urunkat, Istenünket, aki asztalt terített nekünk, és táplálta testünket, lelkünket.
Sok testvér szolgáló szívvel, emberi erőt meghaladó munkával segítette, hogy az alkalmon ragyoghasson az Úr dicsősége.
És szólt az Úr: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek…” /János 15,16/
Drága Istenünk! Édes Urunk! Hálát adunk Neked, hogy jelenléteddel menyegző lehetett együttlétünk. Köszönjük annak minden pillanatát, áldunk, hogy ott lehettünk, köszönjük minden testvér szolgáló szeretetét. Hálás a szívünk Urunk, hogy családunk tagjai közösségünkben lehettek. Bocsásd meg nekik Urunk, ha hitetlenül, még nem hálatelt szívvel fordulnak Feléd.
Köszönjük Mennyei Atyánk szeretetedet, mellyel körülöleltél minket. Áldd meg Balázs és Emese közös életét, Te vezesd őket egész életükben a Te utadon, adj nekik reményt.
És szól az Úr: „ Mert csak én tudom, mi a tervem veletek…békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” /Jer.29,11/ Ámen
Marcsek Andrásné és Bán Jánosné
|
