„Én vagyok a világ világossága:
aki engem követ, nem jár sötétségben…” /János 8,12/
Menyegzõ 2003. augusztus 23.
Balázs és Emese
Kedves Testvéreink!
Hálás szívvel gondolunk vissza, hogyan vezetett bennünket az Úr az elõkészületekben, és a menyegzõn. Már az augusztusi Ige is Isten dicsõítésére buzdított: „Napkelettõl napnyugatig dicsérjétek az Úr nevét!” /Zsolt.113,3/
Óh, Uram! Add, hogy áldhassunk és magasztalhassunk, hogy dicsõségedet zenghesse a hang, láthassa a szem és hallhassa a fül a menyegzõ minden percében és annak egész napján. Add, hogy dicsõséged fénye és szent Igéd vezethesse a fiatal párt, gyermekeinket, Balázst és Emesét egész életükben.
Az Úr jelenléte gazdagította a készülõdés napjait számunkra: a bevásárlásokat, a meghívó és a terem díszeinek készítése, és a szervezések során is. Teljesen ráhagyatkozva és ráfigyelve áldást nyertünk minden munkából. Drága Uram! Te ismered a meghívottakat! Te látod, hogy kinek mi lakik a szívében. Hadd lehessenek elõtted a rokonok, testvérek, gyerekek, hitetlenül is, Uram! Te nyitogasd a szívüket, adj vágyódást számukra jönni tehozzád! Add, hogy érezhessék és láthassák, hogy „Jó az Úr!” /Náhum 1,7/
Készülõdés közben áldás volt valamennyiünknek a csendesnap, augusztus 20-án. Ez a nap teljesen az Úré lehetett, a megpróbáltatás, céltudatosság, kipróbáltság, reménység kérdései szíveinkhez szóltak. Ahogy közeledett a menyegzõ napja, az ördög is egyre jobban munkálkodott, megnehezítve számunkra a szervezést. Még nagyobb odafigyeléssel és imádkozó lélekkel kellett az Úrra hagyatkozni.
És szólt az Úr: „Bízzál az Úrban teljes szívbõl, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és õ egyengetni fogja ösvényeidet.” /Péld. 3,5-6/,
„Vesd az Úrra terhedet, és õ gondot visel rád!” /Zsolt. 55,23/.
Felvirradt a menyegzõ napja, megtapasztalhattuk az Úr csodálatos jelenlétét minden pillanatában. Ahogy orcáját ragyogtatta teremtményeire, úgy ragyogtak õk is elõttünk, Balázs és Emese, szépségükkel is dicsõítve az Urat. Ezt az ördög mesterkedése sem tudta elrontani /otthon felejtett mennyasszonyi csokor, az autóról elsodródott virágdísz /.
Együtt lehettünk: rokonok, barátok, testvérek, a gyülekezet. Együtt magasztalhattuk Urunkat, Istenünket, aki asztalt terített nekünk, és táplálta testünket, lelkünket.
Sok testvér szolgáló szívvel, emberi erõt meghaladó munkával segítette, hogy az alkalmon ragyoghasson az Úr dicsõsége.
És szólt az Úr: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek…” /János 15,16/
Drága Istenünk! Édes Urunk! Hálát adunk Neked, hogy jelenléteddel menyegzõ lehetett együttlétünk. Köszönjük annak minden pillanatát, áldunk, hogy ott lehettünk, köszönjük minden testvér szolgáló szeretetét. Hálás a szívünk Urunk, hogy családunk tagjai közösségünkben lehettek. Bocsásd meg nekik Urunk, ha hitetlenül, még nem hálatelt szívvel fordulnak Feléd.
Köszönjük Mennyei Atyánk szeretetedet, mellyel körülöleltél minket. Áldd meg Balázs és Emese közös életét, Te vezesd õket egész életükben a Te utadon, adj nekik reményt.
És szól az Úr: „ Mert csak én tudom, mi a tervem veletek…békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövõt adok nektek.” /Jer.29,11/ Ámen
Marcsek Andrásné és Bán Jánosné
|
