|
szeretettel vár mindenkit a 2003 június 07-én tartandó menyegzõjére! Felnõnek a gyerekek és elõbb -utóbb elhagyják a szülõi házat. A mi fiunk is nõsülésre adta a fejét. Elõbb meglepõdtünk, nem számítottunk arra, hogy mi is após-anyós leszünk. Mindig csodálkoztam a fiús anyákon, miért jelent nekik gondot útjára engedni a gyereket. Most nekem is részem volt ebbõl. Többször is elõfordult, hogy számítottam rá, és õ nem volt sehol. A férjem gyakran mondogatta, talán azt hiszem, mindig az én szoknyámon ül majd. Ez perzse egy kicsit rosszul esett, de be kellett látnom, igaza van. A párválasztás helyessége igazán akkor bizonyosodott be elõttünk, amikor az eljegyzés alkalmával gyerekeink a gyülekezet elõtt elmondták, hogyan vezette õket az Úr ennek a döntésnek a meghozatalában. Ezután hálás szívvel készülõdtünk a mennyegzõre, amit gyerekeink a félig megépített gyülekezeti ház udvarán szerettek volna megtartani. Az elõkészületek során megtapasztalhattuk, hogy Isten milyen sokféleképpen tudja áldását adni. A sütés-fõzésnek olyan megoldásait adta elénk, amit magunktól gondolni sem mertünk volna. A félig elkészült gyülekezeti ház elõkészítésében is kaptunk segítséget. Rokonaink, akik katolikusok és még nem voltak menyegzõn ugyanúgy készültek és az a várkozás, izgalom volt bennük is mint bennünk. Kaptunk segítséget a vendégek ellátásához, kaptunk olyan vendégeket, akik örömmel osztoztak örömünkben. Úgy érzem, ott volt velünk az Úr, Õ igazgatott mindent a helyes kerékvágásba. Hála ezért Neki! Kovács Pálné |
Készítette: Györfi Mihály e-mail: gy-m@freemail.hu
