Augusztus 20-án ünnepelte a Szabolcs megye nagy részét a “magáénak tudható” nyírszõlõsi gyülekezet önállóvá válásának tizenkettedik születésnapját. Az államalapítás ezernegyedik évfordulóján a Lélek kilenc-szemû egy gyümölcsébõl (Gal 5,22) ez alkalommal háromnak az áldásait ízlelhették közösen a mintegy kétszáz fõs helyi ünneplõ gyülekezet és az ország számos részébõl érkezett vendégek a templomkertben megrendezett csendesnapon. Nemcsak népünk legrégibb nemzeti ünnepe kapcsán aktuálisak ezek a kulcsszavak: hûség, öröm és türelem, de az immár serdülõkorúvá vált; s a nyíregyházi anyagyülekezettõl tizenkét éve a kertvárosiakkal és a nagycserkesziekkel egyidõben önállósodott Nyírszõlõsi Gyülekezet tagjai számára is idõszerû üzenetet hordoznak. A szabadtéri oltáron lévõ szemet gyönyörködtetõ, óriási ropogós, gömbölyû házikenyér; nemzeti színû szalaggal átkötve a hûséges Isten áldásaira emlékeztetett, aki gyermekeinek türelmes szeretetével a fáradságos hétköznapok között nemzeti, és egyben gyülekezeti örömünnepet is szerzett. Immár hagyomány, hogy ezen a napon ad hálát ez a szórvány, maroknyi missziói gyülekezet a Nyírtelken és Kisvárdán élõ hittestvéreikkel együtt azért, hogy az Úr megtartó, megerõsítõ kegyelmébõl minden tekintetben életképes és önálló lehet. Ennek egyik életjele a gyülekezet Hír- és imádságlevelének legutolsó havi számában is felfedezhetõ: “A templomépítésünk folytatódik Nyírteleken. Immár befejezõdött a válaszfalazás, s reménység szerint a nyáron elkészül a külsõ-belsõ vakolás is. Ezúton is megköszönjük támogatóink szolgálatkészségét és adományait.” A csendesnap résztvevõi feltekintve a nyírszõlõsi, kívülrõl nemes téglaburkolatú, az erõs vár képét sugárzó templom tetejére, láthatják a közelmúltban új köntöst kapott tetõszerkezetet és a csillogó-villogó új ereszcsatornákat is. De a szívek belsõ megújulásáról most a híveknek a déli harangszó zúgását is túlharsogó, felszabadult, örömteli hálaéneke is árulkodik. A gyülekezet elsõ és jelenlegi lelkipásztora Györfi Mihály, aki évente más és más szolgálattevõket hív meg ezekre az ünnepi alkalmakra. Így ez évben a nyitó áhítaton a hûségrõl Fejõs Gergely, budapesti fiatalember; bibliaiskolát végzett laikus hittestvér szolgált 5Móz 32,20 alapján. Megdöbbentõ az ÚR megállapítása az õ népérõl: “Fiak, kikben hûség nincsen!” A bizonyságtétel arról az Istenrõl szólt, aki a mi hûtlenségünk ellenére is hûséges hozzánk. Az öröm gyümölcsérõl Labossáné Kõvágó Anita, teológiát végzett lelkészfeleség; a most harmadik gyermeküket váró édesanya tett bizonyságot az örömtõl ragyogó arccal, 1Kor 12,24–27 alapján. A közös öröm alapja, hogy Krisztus testének tagja lehetek, és sajátos talentumommal szolgálhatok. A Szentlélek által való öröm jellemzi a gyülekezet tagjainak életét, amely a Krisztusban elnyert belsõ békesség kisugárzása. Örüljünk a másik örömének, kérte az elõadó az ige kapcsán: “Ha dicsõségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” A templom körül felállított sátrak árnyékában közösen elfogyasztott két nagy teli bogrács gulyás is annak bizonysága, hogy kölcsönösen gondoskodnak egymásról a tagok. A gyülekezet gyermekeinek és ifjúságának; valamint a nyírteleki asszonykör sokszínû szolgálata felüdítette a hõségtõl ellankadt híveket. Az EKE bárhol bevethetõ akciócsoportjának tagjai Herkely János vezetésével megdöbbentõ jeleneteket és mai életképeket adtak elõ a nap három kulcsszaváról; s ezek a valóban életbevágó kérdések továbbgondolkodásra és személyes állásfoglalásra késztették a jelenlévõket. A záró úrvacsorai istentiszteletre a hûvös templomban került sor. A szentély felett félkörívben olvasható Jézus hívása: “Jöjjetek énhozzám mindnyájan!” (Mt 11,28). Labossa Péter, nyíregyházi igazgatólelkész a kétszázötvenegy éves “nagy testvér” képviseletében a türelemrõl szólt a forróságot eddig is türelmesen elviselõ és kitartó; az önálló állam és helyi lelki otthon megalapítást ünneplõ; s e két új kezdet Isten adta lehetõségére együtt emlékezõ gyülekezethez Zsid 6,11–12 alapján: “Kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket!” Életprogram lehet növekedni Krisztusban, az õ iskolájában; a gyülekezet közösségében, napról-napra megszentelõdve az Isten igéje által, s itt gyakorolhatjuk a türelmet. Mindehhez kínált erõforrást a “felnõtt sorba jutott” nyírszõlõsi gyülekezetnek a hétköznapi keresztyén életfolytatáshoz Urunk szent teste és vére. A kettõs ünneplés az egy szívvel-szájjal zengett nemzeti imádságunkkal zárult: “Isten, áldd meg a magyart!” Garai András