“Uram az éltem kezedbe tettem . Nem félek többé ,áldlak örökké .”
Elkészültek a fényképek és az egyik különösen megragadott. Egy házaspár térdel az oltár elõtt -nem esküvõ, nem úrvacsoráról készült kép – ,mintha az elõttük álló lelkészre figyelnének . Az élettelen képen is látszik ,hogy ezek a tekintetek nem emberre néznek, az Urat látják .Akinek igent mondtak az elhívásra .
Rájuk figyelt mindenki Kisvárdán 1998. IX. 20.-án., délután .
Nagy Miklós és felesége, Edit térdelnek az oltár elõtt .Több éve tartó imádságra válaszolt az Úr, indulhat a misszió ezen az elárvult , igére sóvárgó területen . “Nekem ködös még, de te tudod rég, mi van elõttem, s mi lesz belõlem . ”
A gyülekezetünk melett az EKE közössége is kitartóan könyörgött és kb. 2 éve az EKE amerikai társközössége , a HAUGE misszióhoz tartozó ELBF is bekapcsolódott . Képviselõjük Don Greven ev. lelkész is itt volt, elsõként mondta el köszöntését, hozta gyülekezete üdvözletét , az Úr , a Pásztor szavait. Ennek a missziónak tagja Paul Larson és gyülekezete , akik testvéri kapcsolatban állnak a gyülekezetünkkel. Az Õ üdvözletüket , erre az alkalomra küldött igéjüket is felolvastuk. (1 Pét. 5,7.) Az Úr több ezer km – rõl indította övéit , megerõsítve ezt a bátortalan gyülekezetet. Anyagiakkal és rengeteg imádsággal állnak mögöttünk , a félvilág mozdult Isten szavára! Ezt valóságosan is éreztük ezen a napon , torokszorító , szívdobogtató , könnyfakasztó , hála-adópillanatok . A közel 150 ember együtt énekelt , együtt adott hálát . Többen is sírtak ezen a délutánon , kit az ünnepélyes pillanatok varázsa bûvölt el, volt akinek a köszöntõ szavak alatt bicsaklott meg a hangja. Voltak fájdalmas könnyek is, akik hallották valamikor az Úr szolgálatra való hívását , de Õk nem tudtak engedni , erre az útra lépni . Féltették a vélt biztonságukat , egzisztenciájukat . Miklós és Edit harca sem volt könnyû , harc volt . Épeszû ember nem éget föl maga mögött mindent , nem hagyja el biztos állását ebben a mai könyörtelen világban . Õk Isten ígéretét kapták nem emberi biztatást :” Tud az Úr neked annál többet is adni” – II. Krón . 25,9/b.
Lelkészük Györfi Mihály vezette az eskü szövegét és párás szemmel , elcsukló hangon áldotta meg szolgálatba induló testvéreit . A gyülekezet ifjúsága énekkel szolgált : “Kezedben had legyek agyag csupán, áraszd rám lelkedet pecséted nyomd rám ! “. Az EKE képviseletében többen is jelen voltak , elõször Széll Búlcsú mondta el a Kispesti gyülekezet üdvözletét és az útravalót : az Úr hívott el Titeket , Õ ad erõt . Erre álljatok rá , ehhez ragaszkodjatok.
Miklós igehirdetése után Edit bizonyság tétele is mélyen érintette a szíveket – ne lankadjatok meg az imádkozásban ! Göllner Pál az EKE Alapítvány elnöke is köszöntötte a szolgálatba induló házaspárt. Jelen voltak a kisvárdai reformátusok, baptisták, metodisták, katolikusok is lelkészeik vezetésével . Szívet melengetõek voltak Edit Keresztapjának szavai is . Sokunkban megfogalmazódott a vágy : ha majd egyszer én is így köszönthetném gyermekeimet , keresztgyermekeimet , unokáimat. Alig voltak olyanok , akik valamilyen okból nem vettek volna részt az úrvacsorai közösségben .
Nem vettük észre az idõ múlását, 4 órakor kezdtünk énekelni és 7 órakor búcsúzott el a lelkész tõlünk , odakint besötétedett. Sokunknak nehéz volt elindulni, szétszéledni ezután az együttlét után. Intim együttlétben voltunk egymással és az Úrral.
“Kegyelmed várom, Uram Királyom. Igéd vezessen, fényben sötétben.”
Miklós és Edit ! Imádságainkkal mögöttetek leszünk ! II. Krón. 29,11. ” Fiam ! Ne tétlenkedjetek! Hiszen titeket választott ki az Úr, hogy az Õ szolgálatára álljatok, neki szolgáljatok…..
Györfi Mihályné
(Az idézett ének “Famisz 213”)
