A Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye lelkészei közösségépítő, és elcsendesítő útra indultak a szomszédos Kárpátaljára.

Kelet felé nem elég a személyi igazolvány, a határ észrevehető, nehezen jutottunk át. Hétfőn 9-kor indult a csapatunk Nyíregyházáról, heten, tele kiváncsisággal, mi vár ránk Nagydobronyban!
Határátlépés után már a GPS-re hagyatkoztunk, hogy eljussunk a szálláshelyünkre. Nem volt bölcs gondolat, bár lehet, hogy imádság és meditáció üzemmódra volt kapcsolva, hisz talán az El Camino-t megjártak sem éltek át ilyen értékes lassú perceket mint mi! Ezt a járatlan, tengelyeket próbáló utat –Jánositól Barkaszó felé- már szinte senki sem használja, tájékoztatott Katkó Laci bácsi –az Irgalmas Samaritánus Otthon vezetője-, mikor végre megérkeztünk.
Fogyatékos és árva lányokat „fogad örökbe" ez a Holland Református testvérek által is támogatott intézmény. Összesen több mint 60 hektáron gazdálkodnak, példásan rendben tartott tehenek, sertések, aprójószágok, méhek, fóliasátrak, gyümölcsösök jelzik a magas szinvonalú áldozatos munkát. Saját pékségük van, ahol a szükségleteik felett gondoskodnak a szegény sorsú gyerekek kalácshoz juttatásáról is. Nagyon sok munka és rengeteg szeretet. Csak így lehet ezt az embert próbáló, nehéz, de a Mindenható által megáldott munkát végezni. Házias finom ebéddel vártak, és utána indultunk a cigánygyerekeket felzárkoztató, kislétszámú iskolába.
Azután megálltunk egy nagy épület előtt, ami már megkapta a múzeum címet -régi bútorok, berendezési és használati tárgyak kiállítása-, de helyet ad az óvodásskorú cigánygyerekeknek, és az iskolaelőkészítőnek, tanodának is. Könnyfakasztó bizonyságtételt hallhattunk Kupás Gizikétől, akit kb. 20 éve a cigánytábor széléig vitt az Úr, és először az asszonyokat és a gyerekeket hívogatta az evangéliummal, majd ők húzták magukkal a férfiakat is.


Videó.(a ZMC filmje (8. perctől))

16 évvel ezelőtt templomépítésbe kezdtek a táborban, ahol most Magyarországról áttelepült fiatal lelkésznő a telep lelkésze, aki szíveket melengető szeretettel beszél a cigányaival(ról), akik el sem akartak minket engedni az együtt éneklés után. Behívtak az egyik lakásba, ahol elhangzott a címben idézett mondat, a családfő a Bibliából tanulta meg a betűvetést. Mostanra sok ige a szívébe íródott, ő a gondnoka a kis templomnak.
Annyi élményben volt részünk, hogy lekéstük a vacsorát, amit szeretettel melegen tartottak. Kedden reggel Horkay László nyugalmazott püspök tartotta az Istentiszteletet a helyi templomban ami zsúfolásig megtelt a gyülekezet felnőtt tagjaival és a Líceum növenkeivel. Reggeli után a Vereckei-hágóhoz indultunk, de előtte Munkácson megnéztük a magyar történelem nyomait, gyönyörű időt kaptunk ajándékba, a nap selymesen símogatott, az ősz ezer színével feküdt előttünk a hegyes-völgyes vidéken. Nem esett nehezünkre énekkel dicsőíteni az Urat a Hágón!

Megint este lett, kapkodva vacsoráztunk, mert megérkeztek az AMARO DEL cigányzenekar tagjai (a munkácsi nagy cigány tábor szolgálói). Leültek közénk, 1-2 énekszám, és bizonyságtételek váltották egymást, mi pedig gyönyörködhettünk Istenünk munkájában. Az ő táborukba egy ukrán fiatal ember érkezett akinek a szívét nyugtalanította Isten Lelke. Nehezen indult, de engedett a küldésnek. A cigányok megalázták, megszégyenítették, hepatitises lett, de a kórházból visszament, és nagy ébredés és lelki életek születése lett az áldás!
Szerdán délelőtt a munkácsi táborba terveztük menni, de a hétfői beszélgetés végén Gizike kérte, hogy tartsunk valamikor egy csendesnapot közöttük, az Úr szinte mindanyiónk szívében lerendezte, hogy a szerda délelőtt a legkézenfekvőbb. Gizike riadó láncban hívogatott. Hála az Úrnak esett az eső, nem tudtak a férfiak napszámos munkába menni így 50-60 ember jött el. Az LMK-nk küldöttsége szolgált -Adámi László, Bozorády András, Györfi Mihály, és Zsarnai Krisztián- bizonyságtétellel, igehírdetésekkel és sok énekkel.
Valaki a hazautazás közben megjegyezte, annyi áldást kapott a két és fél nap alatt, ami alig fér a szívébe! Mindenki bólogatott, aztán visszaemlékezésbe burkolózva, hallgatagon néztük az őszi árnyakat.
Hála Neked Uram kimondhatatlan ajándékaidért, hogy megengedted látni a Te munkádat. Ámen.


Képek.




Györfi Mihályné