Majdnem egyéves szervezői munka után indult el a „csapat” európai körútjára. Mikor Coutances-ban bemutattam magunkat, egy bohókás atyafi odajött hozzám és azt kérdezte, hogy Magyarországon mindenki ilyen magasan kvalifikált ember?. S akkor tudatosult bennem is, hogy valóban sok szakirányban és többszörösen is képzett csapattal indultunk el. Bár az összeállításban ez egyáltalán nem játszott szerepet –mivel nem vagyunk elitisták, ha már be kell magunkat sorolni valahová akkor inkább pietisták-. Tehát a történész és az asztalos a molekuláris biológus, vagy a fizikus és teológus, de az andragógus, vagy a viselkedés elemző, tánctanár és tanuló, állatorvostan hallgató vagy hittan tanár nem a végzettsége miatt került be, hanem mert a gyülekezeti közösségben szolgál az adottságainak megfelelően.
Nos 19-én elindultunk, sok minden le volt, van szervezve, de megannyi nyitott kérdés maradt, pl. néhány éjszakai alvás helye bizonytalan volt (ahol ránk esteledik, sátorral és hálózsákkal), az étkezések elütését is terveztük némi keksszel, linzerrel, kérdés volt az is mennyire bírjuk az erőltetett menetet (pl. 1500 km váltott sofőrökkel, egyhuzamban), felhívtam a csapat figyelmét arra is, hogy fáradni fogunk és türelmetlenebbek leszünk, ne szívjuk egymás energiáját! Azt gondoltam, hogy ez egy komoly csoportépítő hónap lehet! Mindig ott kell lebegnie az egyén szeme előtt, hogy most magamat menedzselem, vagy a csapatot. Azt hiszem ez magában is rengeteget ad mindannyiunknak, ha nem mentünk volna sehova sem akkor is elég tapasztalat jött volna ki belőle.
De mentünk és sok helyen megfordultunk, sokan segítették az utunkat Pál Orsi Herzogseagmühle-ben -a diakóniai faluban- egy egésznapos intézmény látogatást szervezett nekünk, találkozhattunk a hajléktalan és szenvedélybetegellátás különböző területeivel és problémáival, illetve a foglalkoztatás néhány területével. A legkedvesebb emlékem talán az mikor a szenvedélybeteg részlegvezetője a feltett kérdéseink után megkérdezte, Most én szakemberekkel állok szemben? Ugyanis első ránézésre bizonyára lelkes fiatalok kategóriájába sorolt bennünket, de a kérdéseink szakmaisága hirtelen elgondolkoztatta! Nagy sikert aratott körünkben a hulladékból készített szobrok sokasága, a kreativitásuk leírhatatlan.
Nagy megtiszteltetés volt, hogy este a részlegvezetők búcsúvacsorát adtak, sőt Halas úr még a tangóharmónikáját is elhozta és a 2 hónapos gyakorlásának az eredményét is bemutatta (egyelőre a diakóniai munkát jobban végzi). Énekkel szolgálhattunk a részlegekben is és a búcsúesten is.
Lett este és reggel, s megcéloztuk Párizst! Próbáltam levetkőzni minden fenntartást a franciákkal szemben, (a történelemben megmutatkozott barátságtalan hozzánkállásuk miatt) de amikor a kártyánkról leszivattyúzták a rengeteg pénzt sztráda használat címén, eszembe jutott Trianon ? !
Párizs zsúfolt érdekes város, tőlünk nem kapott csak 6 órát, hogy megmutassa az arcát. A G. Pompidou központ mellett parkoltunk a kis kocsival a nagyobbal az Invalidusok környékén. Nekünk többet kellett gyalogolnunk kb. 10 km., de többet is láttunk, persze csak futólag, és kívülről. Louvre, Invalidusok, Eiffel torony, terek, hidak, Szajna part, éttremek. Az egyik szajna hídon, -ami fából készült és gyalog híd- piknikezett az úri közönség, étel ital volt bőven, még a kábszeres ügyosztály is talált volna egy két érdekes esetet. Azt gondoltam ez lesz a legnyomasztóbb élményem a világ állapotát, jövőjét vizsgálva (megelőlegezve csak annyit, hogy tévedtem.).
Párizs után beintettünk az autópályakezelőnek és mellékutakon folytattuk utunkat. Éjfél után 2-kor indultunk Normandia felé, és autófényszórójánál még láttuk Versailles-t de Clemancoe szobránál már nem volt időnk elhelyezni semmit. Rövid autózás után úgy döntöttünk lepihenünk az út mellett. Janka lefordította, hogy több tonnás autóval nem szabad behajtani, s mivel mi nem voltunk még egy sem behajtottunk egy nagy parkolóba. Tíz perc múlva ki sátorban ki autóban ki a szabad ég alatt már aludtunk is. Álmomban mintha oroszlán üvöltést hallottam volna és elefánt trombitálást, de megállapítottam, hogy bizonyára nagyon fáradt lehetek és ilyen képtelenséget álmodok. Reggel mikor felébredtünk láttuk, hogy egy nagy kastélynak a parkolójában vagyunk, aminek a kertjében egyébként safari parkot üzemeltet a tulajdonos. Tehát nem is voltam olyan fáradt, az állatok pedig hajnalban ébredeztek. A parkolót elhagyva egy tipikus kis francia kávéházat és pékséget kerestünk, kávé, bagett és wc használat miatt. Az alsóbrendű út előnye, hogy közelebb kerülünk az emberekhez az életterükhöz, nem bántuk meg, hogy leállítottuk a bankkártya szivattyúzást.
Coutances-ban már vártak a vendéglátóink Peter lelkész vezetésével. Angol nyelvű Anglikán gyülekezet, Franciaországban. Elég pikánsan hangzik, de nagyon komoly missziói munkát végeznek, az ő egyházkerületük magába foglalja az egész kontinenst, tehát a magyar anglikánokat is. Gyülekezeti alkalommal kezdtünk, Malik Peti prédikált angolul, Marcsek Balázs tett bizonyságot, felesége fordította, Kulcsár Márton olvasott igét én pedig bemutattam a csapatot. Nagyon meleg fogadtatásban volt részünk, családoknál szállásoltak el bennünket, körbe öleltek szeretetükkel. Ki-ki elvitte a vendégét érdekes helyekre, többen a Mont St. Michael-t néztük meg, de voltak a Utah Beach-en is (ahol partraszáltak a szövetségesek a D-day-en). Kedves esemény volt a Brit berepülő pilótából lett laikus pásztor házánál szervezett parti, ahol a csapat bemutatta néptánc tudását, sőt tanítását is. Ez az esemény is elősegítette azt, hogy beszélgessünk a megélt hitélményeikről. Jó volt látni, hogy francia család is hitre jutott az anglikánok szolgálata révén és bekapcsolódott a gyülekezet életébe. Könnyes búcsút vettünk Normandiától és az ott lakó vendéglátóktól, és elindultunk a kompokhoz, hogy magunk mögött hagyjuk a kontinenst. Sajnos zsúfolt nap volt ez a péntek és csak két különböző kompra kaptunk helyet, két különböző városból, így két különböző helyre is érkeztünk. A GPS nagyon hasznos eszköz, néhányszor elromlott, de sikerült eddig mindig helyreigazítani. Ezek nélkül szinte lehetetlen volna teljesíteni ezt az utat!
A balra hajts érdekes gondolat átrendezést kívánt, de sem a fiataloknál sem nálam nem jelentett problémát, egy idő után ugyanúgy cikáztunk mint otthon! ?
Kertész Ági a fogadó kapcsolat emberünk, embert próbáló feladatot vállalt magára, de állta a sarat. Amikor elvittük az autót egy gyülekezeti parkolóba (belváros) ért az az élmény ami felülmúlta a párizsit. Hajnal két óra tájékán egy hangos ám nagyon elegánsan öltözött társasággal akadtunk össze amint éppen taxit intenek és várnak, elegáns hölgyek szmokingos urak, nagy számban érkeztek tehát nem lehetett messze a találkozójuk helye nem sokkal később meg is láttam a helyet. Kezdetben kicsit megütköztem, mert egy amolyan színház-féle épületből jöttek ki, de nem értettem miért olyan ittasak egy színházi este végén, mikor megkérdeztem a vezetőnket derült ki, hogy az az épület amit én színháznak néztem egykor templom volt és most egy éjszakai szórakozóhely működik benne. Az élet sok területen edzett már, de ez a kép megviselt. Nem az épület sorsa aggasztott, hanem a jelkép ahol az Élő Isten Igéje szólhatna, ott az ördögnek a birodalma dobzódik, az élet helyett a halál munkálkodik, rettenetesen sajnáltam azokat az embereket. A templom ajtóban két szmokingos „kétajtósszekrény” kidobó ember és közöttük áramlik ki a dülöngélő nagyon elegáns sereg. Mi lesz veled világ? De nagy szükség van Nyírtelekre, Tótkomlósra, Malomsokra (hirtelen ezek jutottak eszembe) meg a benne élő emberekre! Ezek után fél háromkor kerültünk ágyba, és 4-en fél négykor keltünk, mert indult a szombati tea járat, és ezen részt akartunk venni. Az AllSouls Anglikán gyülekezet London központjában van, és 200 önkéntest foglalkoztat különböző, szociális és missziói területen. Mi az ASLAN (Narniából ismerős lehet) munkatársaival együtt készítettünk teát szendvicset a hajléktalanok számára 3.30-tól. Majd vittük ki London belvárosának 7 különböző pontjára, Gergő ruhát osztott, én a tea osztásba kapcsolódtam be, Ági és Annamari beszélgetett a hajléktalanokkal. Persze én is próbáltam szórabírni néhányat. Egy belorusz fiú zenészként jött ki, de nem boldogul nincs keresete, persze a kábszer is lenyomta egy kicsit most kijövőben van. Három magyar férfival is találkoztunk, egy 18 éves tatabányai fiú számítógépesként dolgozott, de mielőtt fizetést kapott volna kirúgták (legalábbis ezt mondja) egyébként láttam rajta is valamilyen tudatmódosító hatását. Két negyvenes magyar férfi kihúzta magát mikor Annamari lefényképezte őket. Mikor biztattam őket arra, hogy menjenek haza, azt mondták itt mindent megkapnak, tudják, hogy hol találnak ingyen reggelit, ruhát gyógyszert, csak az utcán kell aludni, de a rendőrök szeretik őket, és egyébként is lesz munkájuk. A gyülekezet felé próbáltam őket terelni, de úgy tűnt ismerték azt a részét ami a megélhetésüket segíti, másra pedig úgy gondolják nincs szükségük. A többiek a Webber streeten segítették nyolc órától az önkénteseket, később megjelentek a mi magyarjaink is.
Jó volt itt viszontlátni a tavaly nálunk járt londoni fiatalokat, szinte teljes számban jelen voltak, többen felemlegették már közülünk Nick mondatát: Misi bácsi a klubházban. Milyen távoleső két lehetőség és most mégis együtt van. Nagyon komoly szervező munkával nagyon profi vezetést kaptunk tőlük, fordítsa vissza rájuk az Úr azt az áldást amit általuk kaphattunk. Belvárosi érdekes helyek, Greenwich, hajó út a Themzén, piknik és koreai vendéglő, Ági lakása, közös reggelik sok említésre méltó esemény, de mégis az Istentiszteletet emelem ki, ahol a közöttünk lévő Jézus Kr. ismerete és szeretete mutatkozott meg az emberekben. Néhány szót válthattam Mark lelkésszel, délután pedig Paul Winter előadását hallhattuk a London City Mission szolgálatáról fókuszban a cigány missziójukkal. Egy afrikából származó lelkésszel is szerveztek találkozót számomra, aki képzetlen emberek számára dolgozott ki egy biblia ismereti és értelmezési oktatócsomagot. Mikor meghallotta, hogy milyen munkában vagyunk a cigányainkkal, bátorított arra, hogy a kapcsolatot tartsuk és a tapasztalatainkat cseréljük ki. Az oktató anyagot pedig elküldi.
A nemzeti bemutatónk itt is osztatlan sikert aratott, valóban szépek ezek a viseletek, valahogy azt érzem nemesít helyre tesz, igazodásipont. (Nagy ugrás az időben Norvégiában a vasárnapi Istentiszteleten 3 gyermeket kereszteltek a keresztelő családok közül sokan viseletet hordtak, ugyanez volt az érzésem) Kell a szajna hídnak és a londoni templomkocsmának ellenpontja legyen!
Kalandos és sokakat megmozgató londoni kivonulásunk is megérne egy leírást, de a lényeg, hogy elértük az Angliából Hollandiába tartó kompot, és most együtt is utazhattunk 6-7 órát, hogy átvágva Hollandián és Németországon megérkezzünk Dániába. Itt azonban megszakítom a leírást elfáradtam, talán holnap folytatom!!!
Képek.
